Svájc. Az ország, ami mindenki szerint gyönyörű, ráadásul Európa kellős közepén - annak szó szerinti szívében-, de valahogy az utazások szervezésénél mindig perifériára kerül. Nálam legalábbis, eddig így volt. Talán azért, mert nyáron inkább mindenki a tengerpartot választja, télen meg a városnézés főként időjárás függő, síelés mellett meg kevés idő marad a környéket felfedezni az amúgy is hótakaró alatt pihenő városokkal karöltve. Lila tehén, frankó bicska, menő óra, mindenféle vagyonokat elrejtő/elnyelő bankok... Közhelyek... Pedig Svájc ennél sokkal több.

Körülbelül egy éve jött a hír, hogy az egyik gyermekkori barátom úgy döntött, hogy szerencsét próbál a nagybetűs Nyugaton. Választása Svájcra esett, így változott az alpesi ország azonnal úticéllá. Ugye az azért mégsem járja, hogy szegény egyedül szomorkodjon a messziségben, ráadásul egy olyan országban, amihez negatív jelző maximum a túlzott szabályozottság lehet.

A célpont Stans és Stansstad, Nidwald kanton központja, a Vierwaldstattersse partján. A tó egyébként a szintén a partján fekvő Luzern miatt a Luzerni tó (angol: Lucerne Lake) néven is fut, mivel magyar (és németen kívül minden más) fülnek (szemnek) ez kicsit barátságosabb, én maradnék is ennél a megnevezésnél. Magyarország a leggyorsabban (és legolcsóbban) Budapestről indulva repülővel Baselen keresztül közelíthető meg, ahova több fapados légitárársaság is indít járatokat, így egészen jó áron lehet kifogni jegyeket. Már maga a repülőút is felér egy szociológiai tanulmánnyal, amely élményt csak fokoz a fapadosok új, utasokat véletlenszerűen összesorsoló gyakorlata. Személy szerint én csak üdvözölni tudom ezt, bár gondolom nem az elfogadás és kulturális sokszínűség népszerűsítése volt a cél, a mellékhatás mindenesetre akár szerencsés is lehet, mivel most például érdekes sztorikat hallhattam a mellettem elhelyezett, szerbiai magyar úrtól az egykori jugoszláv néphadseregben eltöltött évekről, a délszláv háborúról és a végén még egy szerb csokival is gazdagodtam - Svájcban... Köszi Wizzair... :)

Basel egyébként önmagában is önálló úticél lehet remek elhelyezkedése (mivel a svájci-német-francia hármashatáron fekszik, kiváló kiindulópont lehet számtalan kiránduláshoz) és a város számos látnivalója miatt. Nekünk az átszállások miatt fél napunk volt felületesen körbesétálni a várost, mindezek alapján biztosan visszatérek /térünk ide. Érdemes egy sétát tenni a Rajna partján, a város ugyanis az ún. Rajna-kanyarban fekszik, a katedrális dombjáról kivételes látvány tárul a városra. Nagyon különleges tömegközlekedés, különös tekintettel a villamos-hálózatra. Aki vonzalmat érez a kötöttpályások iránt, annak Basel kötelező, hiszen a belvárosban lépten-nyomon villamosba lehet botlani, bárhonnan feltűnhetnek, egészen elképesztő járatsűrűséggel. Csak egy adalék a svájci humorról a köztéri WC-k elosztása, kimaxolva a polkorrektséget.. Itt ugyanis női és férfi  mosdó mellett külön helyiségben könnyíthetnek magukon a részeges bohócok.. Nem is kérdés melyiket választottuk... Basel, visszajövünk...

Baseltól félórányi vonatútra található Luzern, a Luzerni tó fővárosa. A luzerni vasútállomás belváros közepén,  közvetlenül a tó partján található, így a vontattal érkezők azonnal neki is láthatnak a városnézéshez. Átkelve a pályaudvarral szemben található közúti hídon azonnal a történelmi belvárosban találjuk magunkat és megpillanthatjuk a város jelképének számító Kappelbrückét, mely Európa legrégebbi fedett fahídja. A híd a 14. században épült, több mint 200 méter hosszú és természetesen ingyenesen látogatható. Nagyon hangulatos, mindenkinek ajánlani tudom.

A híd közepén található Luzern 8 szögletű víztornya, amely a történelem során számos funkcióval bírt a könyvtártól a kínzókamráig... Az emberi kreativitás határtalan, ha újrahasznosításról van szó.. A híd északi oldalán van az egykori Rathaus (városháza) amely ma azonos néven de immáron sörözőként szolgálja a nagyérdeműt, számos saját főzésű sört szolgálnak fel, érdemes kipróbálni.

Sétánkat innen a tóparton érdemes folytatni a sétányon, melyhez impozáns hátteret nyújt a tó és a Pilatus-hegy. A legenda szerint a hegyen lévő tóban nyugszik Pontius Pilatus lelke, mely az utóbbi 2000 évben sem nyert nyugalmat, rossz időben még hallani a szenvedésének hangjait. Mi szerencsére nem hallottuk, úgy ahogyan hegyen lakó sárkánnyal sem találkoztuk. Egyébként a Pilatus a környék brandjének számít, elég csak a hegyről elnevezett világhírű repülőgépgyárra gondolnunk. A tópartról észak felé folytattuk városnézésünket, a belváros nagyon hangulatos, a tipikus svájci építészeti stílus számos példáját láthatjuk, a házat egyszerűek, rengeteg a bástyaszerű torony. A városra a legszebb kilátás a Chateau Gütsch-ből, a hegytetőről nyílik, javaslom, mindenki fogyasszon el egy kávét a kastély teraszán, a magyar személyzet készségesen segít akár programajánlatokkal is..

Aki Luzernben jár mindenképpen kerítsen sort a városban található Nemzeti Közlekedési Múzeumra, számos érdekes mozdonyt, vonatot, repülőgépet, autót lehet megtekinteni a svájci közlekedés történetéből. A várostól pár kilométerre található a Meggenhorn kastély, javaslom megtekintésre, maga a kastély is csodálatos, az erdőn keresztül a partra lesétálva pedig egy olyan strandot találhatunk, amelynek a panorámája világszinten is egyedülálló, szerintem.

Mi városnézésünket követően utunkat az ideiglenes lakóhelyünkre, Stansstadba folytattuk, amely egybeépült Stans-szal, Nidwald központjával. Nidwald kanton egyébként nem klasszikus turista célpont, ami nem jelenti azt ne lenne számos látnivaló. Ez az svájci "vidék" egyébként az, amelyről az ország elhíresült. Rend, fegyelem, tisztaság.. Az ember szinte úgy érzi, hogy városban vagy a tó partján tett séta során még az utcán is le kell vennie a cipőt é s megszeppenve jár kell az utcán, int a kisgyerek a nagyszülők "tisztaszobájában".. Szép, jó, de kissé nyomasztó a kontraszt, nekem legalábbis mindenképpen az volt a hazai viszonyok után. Stans városa fölött magasodik az 1898 méter magas Stanserhorn csúcsa, ahova fogaskerekűvel és libegővel lehet feljutni. Ottjártunkkor a fogaskerekű éppen a 125. születésnapját ünnepelte, így a 12,5 Frankért lehetett feljutni. Ez szinte ajándék volt, vétek lett volna kihagyni. A csúcsról pazar látvány nyílik a Pilatusra és az Alpok vonulataira. Csodálatos, főleg ha valaki alföldi szemmel rácsodálkozik az igazi hegyekre. 2018-ban az említett szülinapi rendezvénysorozat folytatódik, szóval aki arra jár, érdeklődjön a kedvezmények iránt és ne hagyja ki ezt az élményt. Nekem felejthetetlen volt, az biztos. A Stanserhornnal szemben, szintén tóparton található a Bürgenstock hegye. A hegy tetején luxusszálló van, azonban az onnan nyíló kilátás nem csak a gazdagok kiváltsága, autóval vagy busszal bárki feljuthat a plexikorlátos kilátóhoz, amely profilkép-gyanús fotók készítésének lehetséges helye.

Összességében elmondható, hogy Svájc hozza is az előítéletek alapján róla gondoltakat, de annál több is. A magas hegyek által nyújtott látvány és lehetőségek mellet például rengeteg kiépített strand is van, így akár nyaralásnak és a vízisportok szerelmeseinek is kiváló célpont lehet az ország. Ezen sokarcúság miatt biztos visszatérünk és ha így lesz arról beszámolunk...

by Oriole